Te gondolkodtál már azon, hogy mit kérdeznél egy Guatemala-i öttusázótól? Őszinte leszek, én sem.          Mihelyt az embert bedobják a mély vízbe, előkerülnek legrejtettebb tulajdonságai.

korea

A kérdés az, hogy elhiszed-e, hogy lehet másképp, hogy van-e benned annyi erő, hogy eljuss oda, ahol az életed megváltozik. Ahol rádöbbensz, hogy még mindig rengeteg kinyitásra váró kapu áll előtted, és még több lehetőség, ami az életedet megváltoztathatja.” (Oravecz Nóra)

Fáradtan, kedvtelenül sétáltam az iskola folyosóján az órára. Ritkán fordul elő velem, de aznap hihetetlenül nem volt hangulatom semmihez. Egyszer csak utánam szólt egy kedves, csilingelő hang:
“Dórika, beszédem van veled.” Orsi néni, az én megértő, jólelkű némettanárnőm volt az, hatalmas mosollyal az arcán és sok-sok kijavítatlan dolgozattal a kezében. Megijedtem.

-Ugye nem csináltam rosszat? – kérdeztem vékony, nyöszörgős hangommal.

-Dehogy, te kis lüke. Mehetsz Kecskemétre az Öttusa Világkupára riportokat készíteni, és tudósítani. Csak kapkodtam a fejemet és a lélegzetemet. -Úristen, komolyan? Nem hiszem el, pont én? Engem is kiválasztottak?

Orsi néni csak mosolygott, és örült a boldogságomnak. Akkor ott eldöntöttem, hogy elcsípem ezt a hatalmas lehetőséget, és hihetetlenül aktívan fogok részt venni a program során.

           Így is tettem. Az indulás előtti hetekben átnéztem a versenyen résztvevő magyar és külföldi sportolok eredményeit, nyilatkozatait, életrajzukat és képeiket egyaránt. Egyre csak közeledett az indulás napja, egyáltalán nem féltem, inkább kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek velünk szemben az elszánt versenyen résztvevő sportolók, hogy milyen profin zajlik le egy  ilyen színvonalas verseny, milyen lesz majd a szállás, és titkon reménykedtem,hogy nem kell majd korán lefeküdni… 😀 🙂

          Eljött az indulás napja. A táska összepakolva, jegyzetelő mappa a kezemben, kitűző rajtam… hát akkor indulás. Az út alatt nyugis zenét hallgattam, tudtam, hogy ott kell lennem fejben az első versenynap folyamán. Az út nagyon gyorsan elrepült, megérkeztünk a szállásra, ami nagyon barátságos, tiszta és nyugis volt ahhoz, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait. Nem tartózkodtunk sokat a hotelben, ugyanis mentünk az uszodába, és egy kijelölt csapatunk a lovardába. Az uszoda hihetetlenül nagy, modern volt. Már a bejáratnál lehetett érezni a verseny kiélezett hangulatát. Megkaptuk a belépésre feljogosító karszalagunkat, és már mentünk  is az uszoda nézőterére. Leginkább versenyzők, edzők és a szakmai stáb tagjai töltötték meg a kecskeméti uszodának az igen nagy nézőterét. A lovardáról sajnos nem tudok írni, azt a feladatot Kiszely Tibi blogíró társam viszi véghez.

Először bátortalan voltam, bevallom, nem mertem odamenni senkihez, ugyanis nagyon féltem a barátságtalan válaszra, esetleg az elutasításra. Majd vettem a bátorságot, és odamentem a koreai öttusázók edzőihez egy közös kép és néhány kérdés erejéig. Nagyon boldog voltam, ugyanis az ázsiai népcsoportok hihetetlenül mosolygósak és közvetlenek mindenkivel. Ez nagyon nagy löketet adott a továbbiakban is. Leküzdve félelmemet, egész nap bátran mentem oda bárkihez képet készíteni, és beszélgetni – akár idegen nyelven is.kórea

A nap folyamán több külföldi sportolóval is tudtam fényképezkedni 🙂 Nézzétek csak 😉

                             Az olasz versenyzők hihetetlenül pozitívan álltak a versenyhez és hozzánk is  🙂olasz

            A guatemalai versenyző nagyon együttműködő volt, természetesen ő sem bújhatott ki furfangos kérdéseink alól. Azt nyilatkozta, hogy nagyon elégedett a szervezéssel és a helyszínekkel, plusz még azt is hozzátette, hogy imádja a magyar konyhát és a magyar ízeket 🙂gua

Jöjjön az én személyes kedvencem: egy brazil hölgy, akivel a legtöbbet tudtam beszélgetni. Elmondta, hogy nagyon szereti Magyarországot, és boldog, ha idejöhet versenyezni. Azt mondta, hogy az időjárás túl hideg neki a brazil körülményekhez képest, ettől függetlenül nagyon jól érzi magát, és meg van elégedve a teljesítményével. Ja, és persze a lényeget ki ne hagyjam: még a göndör tincseimet is megdicsérte, és mondta, hogy ő egyenes hajat szeretne 🙂brazil

                      Jöjjenek a magyar versenyzőink. 🙂 Lehetőségem nyílt Kovács Sarolta világbajnokkal is összeállnom egy kép erejéig, sajnos vele beszélgetni nem tudtam, mert nagyon sietett a további megmérettetéseire. Ettől függetlenül nagyon kedves, mosolygós lány.

További sikerben gazdag sportolással eltöltött évet kívánok! Nagyon szurkolunk neked Saci!!  🙂Saci

             A következő “áldozat” Alexejev Tamara volt, aki egy igazi energiabomba telis-teli pozitívumokkal. Azt mondta, hogy esélyesnek érzi magát az olimpiai kvóta megszerzésére. Vele lehetőségünk nyílt hosszabban is elbeszélgetni.Legyen minden úgy, ahogy te mondtad Tamara! Szorítunk neked és büszkék vagyunk 🙂

tamaraa

             És végül, de nem utolsó sorban jöjjön Marosi Ádám világbajnok és a londoni olimpián 3. helyen végzett öttusázónk. Vele úszása után tudtunk beszélgetni elég hosszan. Picit megvárakoztatott minket, mert elment kimosni a nadrágját 🙂 Bár mi addig sem unatkoztunk, ugyanis az edzői stáb vicces történeteket mondott Ádámról, persze azt is hozzátették, hogy hihetetlenül céltudatos, alázattal teli versenyző. Nagy jövő áll előtte. Néhány perccel később már élvezhettük is Ádám társaságát is, aki elárulta, hogy jó formában van, sokat eddz és igazán meg van elégedve a verseny körülményeivel. Köszönjük a rövid beszélgetést Ádám, további sok sikert kívánunk neked 🙂ádám

                Összegezve ezt a 2 napot, hihetetlenül boldog vagyok, hogy lehetőségem nyílt ilyen sikeres sportolókkal beszélgetni, és betekintést nyerni a profi sportvilágba. Sokat tanulhattam az elszántságról, a kitartásról, ami a siker kulcsa nemcsak a sportban, hanem az életben is egyaránt.

Lubickolva a mély vízben
Cimke: