Amikor a tanár úr beszélt a hit erejéről, nekem eszembe jutott egy film, amit nem is olyan régen láttam. Amit a Pi élete c. film mondani akart, az most visszajött, hogy mit is jelent a hit: nagyon nagy erőt, ami a túléléshez kell. Olyan erő a hit, hogy azok is megmenekülnek, akik reménytelen helyzetben vannak.
Nem vagyok vallásos, de van egy történetem.
Tavaly kirándulni voltunk a barátaimmal itt a hegyekben és az egyikünk felmászott egy fára és az egyik vastagabb ág végére csúszott, mutatva milyen menő. Addig rugózott az ágon, míg az végül letört és ő egy mélyedésbe zuhant, ami az ág alatt volt. Nem tudott visszamászni, mert azt üvöltözte, hogy nagyon fáj az oldala és az egyik lába. Mi sem tudtunk utána mászni, s már kezdett sötétedni. Nem tudtuk mit csináljunk, s csak kiabáltunk egymással. Aztán valami történt, talán megnyugodtunk, egyszer csak csináltunk valami létrafélét, azt leengedtük, egyikünk lemászott, majd én is lementem.
Társunk már nem is sírt, pedig azt mondta, hogy nagyon fáj a lába. A mobilok fényénél sikerült valahogy felvinni a létrához kötözött barátunkat, majd ezen a hordágyon valahogy elvittük az első faluba. Ott már volt térerő, és hívtunk mentőt. Igazából a mai napig nem tudom, hogy mi vett rá minket, hogy így mentsük meg társunkat.
Témavezető: Nagy Sándor
