Szerintem a mai fiatalság így átlagban nem tiszteli az idősebbeket. Nem úgy válaszolnak, vagy esetleg meg sem hallgatják a véleményüket. Az idősebbek ezt a viselkedést nem díjazzák nagyon. Ők a mi korunkban több tiszteletet mutattak pl. a szüleiknek.
Felfogási különbségek az előző generációkkal lehet, mivel nehezebben értik meg, hogy milyen az énképünk, kihez vonzódunk. Ez sok konfliktust szülhet, ha nem értik meg a felfogásunkat. Az előző generációknak ezek a gondolatok sose jutottak volna eszükbe, ezért is nehezen értenek meg minket. Ezek eltiltása, megtiltása miatt keletkeznek a hazugságok, amiatt bizalom törhet meg.
Nagyon nehéz kérdésekkel állunk szembe, egyénektől nagyon eltérő problémák keletkeznek. Korábbi generációk, hogy erről, hogy vélekedtek, azt nem tudnám megmondani. ütközési pontok között meg lehet említeni a digitális világot. A fiatalok szeretik kifejteni a véleményüket nyíltabban, szabadabban, mint az idősebb generáció Fiatalokban megvan a szabadságérzés a kalandvágy, a tenni akarás, ami a társadalomra csak pozitív hatással lehet, mert a fiataloké a jövő Persze az idősebb generáció is fontos szerepet játszik az életbe.
Az internet egy fontos dolog, de szüleink szerint elhanyagolható. A kötelesség szerintem az első, ha azt elvégeztük utána csinálhatunk, amit akarunk. de társaim szerint nem a legfontosabb dolog. Az előző generációk szerint az internet nem egy fontos dolog, és szerintük is a kötelesség az első. A mai gyerekek tovább maradnak gyerekek, mint régebben. Régebben a gyerekek már dolgoztak otthon a kertben a suli után vagy helyette. Az idősebb korosztály sokkal türelmesebb, mint a mai fiatalok. ezt úgy lehetne javítani, hogyha a gyereknek nem adnának mindent egyből oda, mikor kéri, hanem igenis tanuljon meg várni. Régen mindig volt egy alap tisztelet, amit a mostani gyerekeknél nincs, és még emellett elvárják a tinik, hogy tiszteljék őt, miközben ő semmi tiszteletet nem mutat. nemi identitások terén ma már azonos neműek is házasodhatnak, ami természetellenes. Igaz, ezek az emberek ezzel születnek és nem tehetnek róla, de akkor se tudom elfogadni.
A szüleim és köztem két generációnyi különbség van mégis nagyon jól megértjük egymást. Ez valószínűleg azért van, mert ellentétben a legtöbb tinivel én nem voltam az a tipikus lázadó tinédzser. A bátyám olyan sokáig volt ebben a kamasz időszakában, hogy nekem már jutott.
A nagymamámmal, viszont már nem jövünk ki ilyen jól, mivel folyton arra hivatkozik, hogy bezzeg, amikor ő annyi idős volt, mint én… Persze próbálok kedvesen és tisztelettudóan viselkedni, de ez nem mindig jön össze. Nehéz olyan embert tisztelni, aki nem tisztel. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy változott a világ, és ma már semmi sem olyan, mint régen. Néha még a szüleimet is kiborítja. Ennek ellenére úgy gondolom, kitartással és szeretettel meg lehet találni a közös nevezőt és el lehet fogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk.
Például én többször mennék el bulizni, de anyukám szerint ilyen korban még nem kellene. A nagymamám szerint elmehetnék már dolgozni, hiszen ő már ennyi idősen dolgozott. Szerintük a tanulás az én kötelességem legelső sorban, ezzel én is így vagyok.
Anya szerint a telefontól már nem tudok elszakadni. Nem nézi jó szemmel, ha sokat használom. Van igazság ebben. A nálunk fiatalabbak már teljesen ebbe a korszakba születtek. 8-9 évesek, és már a számítógépet, telefont már jobban ismerik, kezelik, mint más. Visszagondolva arra, amikor nem voltak ilyen kütyüink, akkor is jól tudtuk érezni magunkat.
És igaz, hogy sokkal kevesebb a tűrőképességük a fiataloknak. Előbb lesznek dühösek. Ha mondjuk nem mosogatok el és azt mondom, hogy nemcsak én ettem, akkor anya azt mondja, hogy ez a másik kötelességem, mert ő is főz és mos rám, illetve ő kiskorában, ennyi idősen már főzött otthon és nekik nem kellet szólni, hogy takarítsanak ki. Ezekből szoktak összezörrenések lenni. De van olyan, hogy felajánlom, hogy kitakarítok és akkor engedjen el valahova. Ez ilyen megegyezés. Mindig jól jár.
Személy szerint igazán jó kapcsolatot ápolok a szüleimmel, de nekünk is meg vannak a saját kis/nagy vitáink. A nagyszüleim és a szüleim más korban nőttek fel, sok nézeteltérés ebből fakad. Van, amiben egyetértünk, van amiben nem. például, amikor el szeretnék menni valahova, vagy amikor meg akarok venni valamit és… stb. A kötelesség az első, aztán a szórakozás. Így megy ez kiskorom óta, de egyet tudok ezzel érteni. Bár néha nehezen állok neki a feladatnak. Szüleimnek ezt tanították, ezért én is ezt a példát kapom. Viszont a tiszteletről már más a véleményünk. Régi tanítások szerint tisztelni kell az embereket. A mai generáció számára más a dolog. Ki kell érdemelni a tiszteletünket. Aki engem nem tisztel, és sem fogom őt, vagy kivívom az elismerését. Nagyszüleimmel nincsenek konfliktusaim, csak amikor megjegyzik, hogy ne szakadt gatyában járjak lehetőleg. Szüleimmel néha van pár nézeteltérésünk, pl. a technológiával kapcsolatban, hogy ne telefonozzak, gépezzek mindig a szabadidőmben.
Ezeket az összetűzéseket úgy lehet kiküszöbölni, ha találunk úgymond egy arany középutat. Alkalmazkodnunk kell máshoz és másoknak is hozzánk.
Témafelelős: Halász-Hunfalvi Irén
